Nem buzi, ínyenc - Pride 2017

 Stílusos késéssel, augusztus végén teszek közzé egy bejegyzést a július nyolcadikán tartott Prideról, egy rövidke beszámoló képében. 

 Idén végre sikerült kimennem a felvonulásra - tavaly ez azért hiúsult meg, mert túl másnapos voltam ahhoz, hogy bemásszak a városba - és egyáltalán nem bántam meg azt a pár órát, amit ott töltöttem a csodálatos társaságommal.



 A Pride kezdése után 2 órával indultunk el Kubával, akivel kínosan hosszú ideig kolbászoltunk a városban, mire találtunk egy olyan kordon szakaszt, ahol átengedtek minket és jóváhagyták azt, hogy mi is vonulhassunk. Ez konkrétan úgy nézett ki, hogy a Centrál színház közelében két utcánál is megpróbálkoztunk, abból a kettőből is csak egy utcánál méltattak szóra; megszólítottam az ott ácsorgó rendőrt és rákérdeztem, hogy milyen úton-módon lehet bejutni a parádé masszív tömegébe, mire azt mondta, hogy várjunk egy kicsit, hoz egy Pridenak dolgozó illetékest, aki engedélyezi, hogy mi oda becsatlakozhassunk. Egy-két perc várakozás után visszajött a rendőr úr, hogy sajnos itt nem engedhetnek át, ide se jön az említett ember, próbáljuk meg egy utcával arrébb. A következő a főút volt és már én is kifejezetten ráálltam a dologra, szóval a legközelebbi kordonnál már célirányosan bevettem egy rendőrt, vigyázzba vágtam magam előtte és közöltem vele, hogy szeretnék egy "illetékest", ahogyan ők mondták, hogy bemehessünk a barátommal a túloldalra. Az azonnal fordult egyet, fél perc múlva már a táskánkat nézték át, majd be is engedtek minket a felvonuló emberáradatba.




 Még ott a közelben hozzácsapódtunk Tobihoz és Mercihez, akikkel az egész bejutás-küldetés alatt konzultáltunk telefonon, majd csatlakoztak a stábosok is, akik egy filmhez forgattak anyagot Tobiról és ezzel a kellemes kis kompániával haladtunk a híd felé. Több kidekorált kocsi gurult a vonulók között, mindegyikről (többnyire élő) zene szólt, kiöltözött, csupa vigyor, táncoló, mulató emberek vibráltak körülöttünk zászlókkal és táblákkal a kezükben. Mi izomból a roma kocsi felé vettük az irányt, amellett táncikálva, túlordítva a nótákat beszélgettünk. Több ismerős arcot is láttam a szivárvány-tengerben, volt, aki oda is jött. Mindenki borzasztóan örült a fejének. Én is.

 Budán volt a végállomása a produkciónak, 6 órakkor. Ott még álltak egy darabig a kocsik, majd a Prideosok kijelentették a buli hivatalos végét. Itt fontos a hivatalos szó, mert ez után következett a Pride after, amire Tobiéknak és a stábnak (akik rettentő kedves emberek, mellesleg) köszönhetően én is bejutottam ingyen és bérmentve. Egyetlen szomorú pontot tudnék megemlíteni a vonulással kapcsolatban, amiről nem is maga a rendezvény tehet; amint elkezdtek szétszéledni az emberek, Prideosok állították meg őket csendesen, hogy ajánlatos lecserélni a szivárványos öltözéket és eltenni a zászlókat, valamint mindent, ami arra utal, hogy itt voltunk, mert bajunk eshet hazafele menet. 




 A Pride after előtti pár szabad óránkat arra használtuk fel, hogy gofrizzunk egyet a Ferencieken, majd átvonultunk az Astoriára fröccsözni. Onnan dobtak át minket kocsival a party helyszínére, ahol megkaptuk a karszalagjainkat, bedrótoztak minket, majd utunkra engedtek. Az első pár pohár után fotózkodni mentünk, aminek ezek lettek az eredményei, sajnos a többi kép elég vállalhatatlanra sikeredett:



 A buliban is megismertünk egy adag embert, meg találkoztam ismerősökkel, néhány kör ital lecsúszott, táncikáltunk, fogyasztottunk, beszélgettünk, közel egy órát álltunk sorba, ahonnan végül 7 fröccsel tértünk vissza az asztalunkhoz. Mire azok elfogytak, egy tag a csapatból megborult, őt úgy vittük Urunk Jézus erejével és meg sem álltunk a keletis KFC-ig, ahova pont nyitásra értünk be. Ott tartottunk egy elég csendes reggelit, majd a vonatokat várva letáboroztunk a pályaudvar elé. A napfelkeltét is onnan néztük végig.


Dolgok, amiket a Prideról mondanak, de mind hülyeség:

  • Tele van magamutogató, ízléstelen, beteg emberekkel (ritka a kirívó, ízléstelen öltözék)
  • Pucéran rohangálnak  a szőrös férfiak (???)
  • Nem biztonságos, megtámadnak, leölnek vonulás közben (bajod eshet, mert igen, vannak tüntetők, de jó ideje nem volt már erre példa)
  • Csak mocskos buzik vannak (a mocskoz buzik cishet társai is ott vannak, bibí)




"I'm here, I'm queer, and yeah sometimes I am afraid but I am never ashamed because I am proud of who I am!!!!" - Olly Alexander




Címkék: , , ,


hoppá eh,vissza