READ A BOOK!

Meglepetésemre nemrég kaptam néhány sort Tumblr-ön, aminek rendkívül örültem, főleg mert ötletes és egy jó témát dobott fel nekem, amivel szíves örömest foglalkoznék egy bejegyzésben. Készüljetek, könyvekről lesz szó;


szép jó estét! blogodra szánnám a kérdést (igen, még mindig olvasom, és még mindig imádom). érdekelne hogy van e olyan könyv, ami változtatott az életfelfogásodon vagy ilyesmi. jól esne amúgy a lelkemnek akár még egy könyvajánló, az előzőt is rohadt érdekesnek találtam, (mármint tök érdekes látni, miket olvasol, érted) most legalább van egy halom cucc aminek az elolvasásához kedvet kaptam. esetleg valami könyvkritika a közeljövőben? legyen csodás estéd/napod/hajnalod, akármikor is olvasod ezt 🌻





Jó estét, negyed órával vagyok éjfél előtt mikor ezt elkezdem, köszönöm, hogy írtál! Kicsit megkavarom a sorrendet, úgy válaszolgatok a dolgokra, ha nem haragszol.


Könyvajánló II. 




  1. Ransom Riggs - Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
    LEÍRÁS
    Bevallom őszintén, én anno ebből a filmet néztem meg előbb és rá pár hétre pillantottam meg a könyvtárban az első kötetet. Mivel a film nagyon tetszett - főleg a hangulata és a látványvilága miatt - ezért azonnal lekaptam a polcról a könyvet és belekezdtem, másnap már vittem is vissza. Még hátra van, ha jól tudom két könyv (Az üresek városa és A lelkek könyvtára), azokat is, amint lesz árjuk időm és energiám, bedarálom.
    Felhívnám a figyelmet arra, hogy a könyv és a film nagyon eltér egymástól: karaktereket cseréltek ki és másítottak meg felismerhetetlenségig.
    Ennek ellenére a filmet is nagyon ajánlom, de csak a könyv után!
     
  2. J. R. R. Tolkien - A Hobbit
    LEÍRÁS
    A Hobbit és A Gyűrűk Ura témában általában nagyon szélsőségesek a vélemények, vagy imádják őket, vagy szét szidják, hogy unalmas és vontatott. Ezek miatt nagyon kétkedve fogtam hozzá a dologhoz - bár, mint a Vándorsólyomnál, itt is elbaszcsikáztam azzal, hogy előbb néztem meg a filmet (szerencsére csak az első részt). Gyermekeim az úrban, nekem ez a könyv borzasztóan tetszett. Imádom a jól megírt, igényes fantasykat és ez, kérlek szépen az. Engem nem zavart, hogy lassan történtek a cselekmények, mert pont ezzel érte el Tolkien, hogy az ember izguljon és tejesen átélje a könyvet.
    (Majd A Gyűrűk Ura trilógián is átakarom rágni magam jövőben, legyen bármilyen hosszadalmas is a procedúra.)
     
  3. Ottlik Géza - Iskola a határon
    LEÍRÁS
    Azok közé tartozom, akik élvezték olvasni ezt a könyvet, sőt! A témája, a stílusa, az időben való ugrálása, a komplex mégis egyszerű karakterei és az azok közti kapcsolatok fejlődése, az egész mű lenyűgözött. Már ott megfogott, hogy katonaiskolában játszódik a történet nagy része, az előbb felsorolt tényezők pedig nem engedtek addig, míg a könyv végére nem értem.


___




ELSŐ FEJEZET
Melyben a blogger kifejti miért is egy kurva jó könyv az Esti Kornél


 Tehát, miért is rajongok ennyire ezért az irományért? Eddig nem nagyon gondolkoztam azon, hogy hogyan is fogalmazhatnám meg azt a valamit, ami miatt így beleszerelmesedtem Esti Kornél történetébe, de azt hiszem nagyjából sikerült összetákolnom a válaszom az alatt az idő alatt, míg itt görnyedtem a laptop fölött.
A válaszom pedig; azért, mert megrémít, hogy mennyire magamat látom benne.
A sétaúton például, amint egymás mellett haladtunk, minden magyarázat nélkül kirántott kabátja belső zsebéből egy konyhakést, s a járókelők ámulatára élesíteni kezdte a járdát szegélyező keramitköveken.

 Nem csak magában Esti személyében ismertem magamra, hanem abban is, ahogy ez a szöveg leírja az életet és Esti azzal való viszonyát. Mondhatni tökéletesen megfogalmaz mindent, amit valaha gondoltam az életről. Eleinte alig bírtam felfogni, hogy amit olvasok, azok nyomtatott szavak egy 300 ft-ért vett antik könyvben és nem a saját gondolatmócsingjaim. Olyan volt, mintha hetykén kirángatták volna a gondolataimat a koponyámból és pár perc rágcsálás, ízlelgetés után tinta képében ráköpték volna őket, ezeket a fekete nyálas foszlányokat a lapokra. Eszméletlen volt.
 Aztán újra olvastam. Újra és újra és újra. Lassan feldolgoztam, hogy ilyen van, ez létezik, ez egy könyv és én bőgök rajta minden egyes alkalommal, mert ez az élet, ez én vagyok és végre itt van valaki, vagyis volt valaki, elnézést, aki ugyan úgy látta maga körül a világot, ahogy azt most én teszem. Ez pedig, kérlek titeket gyönyörű, borzasztó, biztonságot adó és rettenetes. Sorolhatnám még a színes jelzőket, de nem akarom. Csak visszaemlékezek pár sorra, néhány rövidke jelenetre és az említett érzelmek, na meg azoknak még pár száz társa egyszerre kezd cirkálni bennem és már buggyannak is a könnyeim.


Végre együtt voltak, ők hárman, Kanicky, Sárkány és Esti, senki se hiányzott, a kör bezárult, a világ kiteljesedett: találkozott az egylet, a Balkán-egylet, melynek elsőrangú föladatai közé tartozott ilyen és ehhez hasonló műveletek szabad, bátor, nyilvános gyakorlása.
A járókelők rosszallóan, némi megvetéssel, de leplezett érdeklődéssel szemlélték ezt a három vidám fickót, ezt a három léha, éretlen frátert. Nem értették őket, tehát gyűlölték.

 Fantasztikus témákat dolgoz fel ez a könyv. Például kommunikáció, kapcsolatok, emlékek, idő múlása, utazás, új élmények, halál és ezeket a topikokat olyan oldalakról közelíti meg, ahonnan a többség nagy valószínűséggel még feléjük se pillantott.



- Ezt el kell mesélnem nektek - szólt Esti Kornél. - Múltkor egy társaságban valaki azt mondta, hogy sohasem utaznék olyan országba, melynek nem beszéli nyelvét. Igazat adtam neki. Elsősorban engem is az emberek érdekelnek az úton. Sokkal inkább, mint a múzeumi tárgyak. Ha beszédüket csak hallom és nem értem, olyan érzés fog el, mintha szellemileg süket volnék, mintha némafilmet pörgetnének előttem, zene és magyarázó fölírások nélkül. Idegesítő ez és unalmas. 
Miután mindezt kifejtettem, eszembe jutott, hogy ennek az ellenkezője is épp annyira áll, mint minden dolognak a világon. Pokoli mulatság úgy járni-kelni idegenben, hogy a szájak lármája közönyösen hagy bennünket, s mi kukán meredünk mindenkire, aki megszólít. Micsoda előkelő magány ez, barátaim, micsoda függetlenség és felelőtlenség. Egyszerre csecsemőnek érezzük magunkat, gyámság alatt. Valami magyarázhatatlan bizalom ébred bennünk a felnőttek iránt, akik bölcsebbek nálunk. Hagyjuk, hogy helyettünk beszéljenek és cselekedjenek. Aztán mindent elfogadunk, látatlanul, illetve hallatlanul.



 Ezek mellett fontos megemlíteni, hogy Kosztolányi bácsi zseniálisan használta a szavakat, olyan mondatokat olvasni ebben a műben, hogy néha megállok, felnézek a könyvből, mély lélegzetet veszek és ismét elolvasom az adott részletet, mert olyan lenyűgözően van összerakva.


Így élni a nagy esztelenségben a kisebb esztelenségek közepette, véleménye szerint nem is oly ostobaság, sőt talán a leghelyesebb, a legtermészetesebb életmód. Ezenkívül szüksége is volt erre a vad összevisszaságra, erre a maró pácra. Írni akart. Várta a pillanatot, mikor a kétségbeesés és undor odáig fokozódik, hogy már öklődnie kell, s ekkor minden kiszakad majd belőle, ami fontos és lényeges, nemcsak a mellékes és esetleges. De ez a pillanat még nem érkezett el. Nem érezte még magát elég rosszul ahhoz, hogy írhasson.

Személyes kedvencem az ötödik fejezet,
"MELYBEN EGYETLEN HÉTKÖZNAPJÁNAK, 1909. SZEPTEMBER 10-ÉNEK  MOZGALMAS ÉS TANULSÁGOS LEÍRÁSA FOGLALTATIK, S MEGELEVENÜL AZ AZ IDŐ,  MIKOR MÉG I. FERENC JÓZSEF ÜLT A TRÓNON, ÉS BUDAPEST KÁVÉHÁZAIBAN  CSAK KÜLÖNBÖZŐ IRÁNYOKHOZ, ISKOLÁKHOZ SZÍTÓ MODERN KÖLTŐK TANYÁZTAK"

- Itt igazán érezni a könyv humorát, lazaságát, életszerűségét.


Emellett pedig mindig szótlanul hagy az tizennyolcadik és egyben utolsó fejezet,
"MELYBEN EGY KÖZÖNSÉGES VILLAMOSÚTRÓL AD MEGRÁZÓ LEÍRÁST,  S ELBÚCSÚZKODIK AZ OLVASÓTÓL"



Veszettül ajánlom ennek a könyvnek az olvasását!

ITT meg is tehetitek online.




(Könyvkritikát nem tervezek írni, ahhoz kevésnek érzem magam egyenlőre.)

Nos, így két héttel később be is fejeztem a bejegyzést, köszönöm a figyelmet!











Címkék: ,


hoppá eh,vissza