The Mystery of The Jones Residence 3

Két ember tocsog a vérben, de csak az egyik kerül bajba. A Jones rezidencián feszült lesz a hangulat. 



 Mrs Jones a félelemtől reszketve gyűrögette illatos zsebkendőjét finom, apró kezeivel. Oldalán Amélie, ölelte, csitította, az ajtóban két rendőr toporgott.
 James gyalog tért haza, csak két utcányira sétált el egy pohárka szeszre a cimborái társaságában. Olajlámpák tompa fénye pacsmagolta be a nehéz, ködös éjszakát. A korábbi záportól még nedvesen csillogó kapujuk előtt néhány ember lézengett, nyakukat óvatosan nyújtogatva, félve, hiszen semmi keresnivalójuk nem volt ott. Furcsálva, szinte már aggódva haladt el a rózsakert mellett, odabentről rosszat sejtő zajok hallatszottak ki.
 A szalonban őt fogadó látvány teljesen ledöbbentette: Kiss, két oldalán egy-egy rendőrrel, véres ingujjakkal meredt maga elé, komoran, ridegen.
-          Mi folyik itt?! – James egyre idegesebb lett, hevesen kapta le fejéről a kalapját.
-          Úgy hisszük, hogy Mr Kiss gyilkosságot követett el, uram.
-          Gyilkosságot? – kikerekedett szemekkel bámult cselédje felé – Mégis kit ölt volna meg?
-          Kérem, kövessen a könyvtárba! – mutatott kérges kezével utat a fiatalnak a rendőr.
 A saját házában terelgetik és semmit nem ért; a helyzet abszurditásától kirázta a hideg. De ami az után következett, arra, ha előre értesítik se tudott volna felkészülni.
 A könyvtár mély bordó kárpitján egy telt férfi hevert, kihűlten, élettelenül. Arca torz grimaszba fagyva, piszkosszőke haja ziláltan, drága ruhái gyűrötten áztak a vérében, ami a drága padlószőnyeget foltokban feketére színezte a test alatt.
-          Ki ez? – rángatta ki a szavakat magából Jones.
-          Mr Hemming, ötvenegy éves, ügyvéd, a kúria melletti utcában lakott. Időpontra érkezett ide, hogy Mrs Jonesszal tárgyaljanak egy ügyről, de mire az édesanyja leért, hogy köszöntse, az úr már halott volt. Többször is leszúrták, fegyvert nem találtunk.
-          Kiss… Miért véráztatta az ingje? – fordult még mindig sápadtan a magyar felé.
-          Javaslom, hogy menjünk vissza a szalonba és ott folytassuk a társalgást – szólt közbe a rendőr, mielőtt a felszólított bármit is reagálhatott volna.
 Ott James lerogyott az egyik nehéz, díszes fotelba és újból feltette a kérdését. Közben Kiss, csupán megszokásból whiskyt töltött neki az oldalán álló kicsi, kerek asztalkán várakozó vastag falú pohárba.
-          Mint ahogy ezt a rendőr uraknak már négyszer elmondtam, – kezdte fáradt hangon – a konyhában tevékenykedtem. Amélie nem szívesen dolgozik az állatokkal, nem bírja se a lelke, se a gyomra, így az ilyesfajta feladatokat mindig én végzem a vacsora elkészítése előtt, hogy megkíméljem a kisasszonyt. Soha nem láttam még ezelőtt Mr Hemminget.
 Jones pár percig csak hallgatott, csendesen csikorgatta a fogait, majd hirtelen felpattant és a rendőrre emelte nagy, sötétbarna szemeit.
-          Hol van az édesanyám?
-          A szobájában, uram, a francia hölgy vigasztalja őt.
 A rendőr be se fejezte mondatát, a fiatal angol már el is szelelt, fel a tucatnyi piszkosfehér lépcsőfokon, rohant, ahogy bírt, addig nem nyugodott, míg a karjaiba nem zárhatta az apró, pityergő nőt.
 Jonesék nem engedték, hogy Kisst elvigyék magukkal a rendőrök, még a hosszú ostrom ellenére sem, amit a felügyelőtől kaptak. Hajnalra Betty a szemeit kisírva már a csipkék és fodrok között pihent nyugodt, vérmentes álmaiban.
 Jones és Kiss a kertben sétáltak, órák óta egy szót se szóltak egymáshoz. Csípős, hideg éjszaka volt, de ez őket csöppet se zavarta. Egyik szivarkát a másik után tették hamuvá.
-          Kiss, ugye tudja, hogy nem gondolom, hogy maga tette?
-          Remélem, uram. Valóban én vagyok a legkézenfekvőbb gyanúsított, a nyúlvértől mocskos kezeimmel – ekkor lepillantott a sebesre suvickolt, makulátlan kezeire – De esküszöm magának, hogy nem bántottam, nem öltem meg azt a férfit.
-          Hiszek magának, ne aggódjon – óvatosan simította végig az alkalmazottja felkarját, mire a másik megállt. Hosszú másodpercekig egyikük se pöfékelt, csak némán néztek egymás szemeibe. Végül Kiss törte meg a csendet száraz, remegő hangon.

-          Köszönöm – és rászorított az angol ápolt, puha kezére.


Az eredeti történetet ITT tudjátok olvasni.
Megjegyzéseket a jobb felső sarokban kacérkodó COMMENT(S) feliratra kattintva hagyhattok.
Ehhez hasonló collab novellát ITT tudtok elfalatozni.
Negyedik rész; ITT

Címkék: ,


hoppá eh,vissza