Teadélután

Kérdeztetek, én pedig egy halálra fagyott tea mellett válaszolok nektek. Élvezzétek!


  • Simon írta...
    Engem érdekelne, hogy úgymond 'hatott'-e a 100happydays challenge. váltott ki belőled valamit? Jobban érzed magad? Mert mostanra már én is befejeztem és szeretném tudni, te hogy vélekedsz a dologról így már készen.
    Továbbá mi a kedvenc színed? (Mindig elfelejtettem megkérdezni before.)
    E
    setleg vannak még festmények, amiket publikálhatsz? mert szívesen megnézném őket. Ééés valami ártatlan firkák és skiccek? Előre is köszönöm a válasz(oka)t!

De még mennyire, hogy hatott! Míg csináltam, minden napban találtam valami jót, nagyon élveztem az egészet. Most, hogy már befejeztem pedig jó visszanézni az emlékekre. Kifejezetten segített, ha nem is rengeteget, de segített. Meg hát, a mondanivalója. Minden napban van legalább egy hangyafasznyi pozitívum.
Csak ajánlani tudom a kihívást mindenkinek!
A kedvenc színem a zöld és annak jó pár árnyalata: türkiz zöld, méregzöld, almazöld. Szeretem a sötétszürkét is meg a pirosat. A fekete se rossz.
Jelenleg „dolgozom” egy festményen (tehát kerülgetem az állványt), azzal nem tudom, mikor leszek kész, de majd töltök fel róla képet. 50×50 cm-es vászon, mellesleg. A régebbi festményekről nem igazán van képem, újabb kreálmányaim meg alig vannak. Firkákat a poszt végén látod majd!

___________________________________________________________________
  • Joshua Palmer írta...Én itt vagyok, és ha már kérdés, akkor: Rengeteget fejlődtek a rajzaid azóta, hogy megismertelek téged. Érdekelne, hogy te is így látod-e. Hogy van-e pillanat mikor nézed egy rajzod és büszke vagy magadra? A másik a jampiról, pusztán annyi hogy mennyire tér el a sztori attól, ami a kezdetekben a fejedben volt? Mennyit fejlődött, változott?

Szervusz, drága! Fejlődni fejlődtek, igen, kicsit kiakasztana, ha ennyi gyakorlás után nem így lenne. Viszont, ritka az olyan alkalom, hogy ránézek egy rajzomra és azt mondom; igen, ezt így akartam, ez így jó. Legtöbbször inkább csak beletörődök abba, ahogy végül sikerülnek és továbbállok, de nem adom fel.
Nos, eredetileg nagyon más volt a koncepciója. Kezdjük ott, hogy James Jones hetero, Kiss biszexuális lett volna. K szeretett volna bele J-be, akit eredetileg valóban összeakartam hozni Anna Brooksszal, de mikor azt a jelenetet írtam, jött egy apró ötlet és az mindent felborított. Ha maradok a legelső elképzelésemnél, most J bőszen együtt lenne Annával, K a depressziója mellé kapott volna még egy viszonzatlan szerelmet is és sokkal letargikusabb lenne az egész történet.
Good thing, hogy nem így döntöttem!


___________________________________________________________________
  • Zsófi írta...Érdekelne, hogy milyen festőket kedvelsz, melyik festményükért vagy odáig, ha van ilyen. Szerintem egy emberről sok mindent el tud árulni az, hogy miket szeret. Emellett, mik a terveid továbbtanulással kapcsolatban, ha ez nem tabu téma? A többség ugyanis általában utálja ezt a kérdést, teljesen érthetően. Utoljára pedig még annyit, hogy szerinted mi a legjobb megoldás arra, ha valaki elakadt írás terén és az istennek sem akarnak jönni a szavak/a cselekmény folytatása?
Nagyon kevés festőt ismerek, nincsenek konkrét kedvenceim (mondjuk van, akiknek nagyon tetszik a stílusa), de tényleg zavarba ejtően tájékozatlan vagyok ilyen téren. Az általam kedvelt festők a következőek: Egon Schiele, Salvador Dalí, Vincent Van Gogh és Lautrec. Vannak kortárs festők is, akiknek a munkáitól lecsusszan a nadrágom, őket úgy instagramon, tumblron követgetem.
Nem tabu, csak nevethetnékem van, ha arra gondolok, hogy én médiaszakra akarok tovább menni. Egyértelműen BTK-n a helyem, azon belül engem a média vonz, hátha lehet belőlem újságíró és éhen halhatok! Bölcsésznek készülök, de hogy mi lesz a vége, meg mi fog összejönni, az nekem is meglepetés. Carpe diem!
Szerintem az írásban való megakadásra a legjobb gyógyír egy szünet. Mikor milyen hosszúra van szüksége az embernek; talán csak annyi kell, hogy felállj a füzet/billentyűzet elől, nyújtózkodj, megigyál egy teát, kiugorj a boltba valami ehetőért. Lehet, napokig mellőznöd kell a dolgot, olyankor kicsit felejtsd el, hogy valaha közöd volt az íráshoz, Mikor úgy érzed kipihented magad és más szemmel tudsz nézni a munkáidra, folytasd. Nekem volt már hogy hosszú hetekig nem ment semmi, olyankor rengeteget olvasok, olyan stílusban is, amihez nem vagyok hozzászokva. Pihentetem és felfrissítem egy kicsit azt a csoffadt agyamat.

___________________________________________________________________
  • Névtelen írta...Szia.
    Engem az érdekelne, hogy annak idején milyen ötlettől vezérelve vágtál bele a blog írásba, mi motivált, hogy folytasd és ne add fel a szerkesztését, írását? 
    Hány éves korod óta tudatosult benned, hogy ilyen nagyszerű művészi tehetséggel bírsz? (lsd. rajzaid és írásaid) 
    Utolsóként még arra lennék kíváncsi, hogy hogy kezdtél bele a JAMP1-ba? És ehhez is hozzáfűzné, hogy milyen motiváció lök téged egyre előrébb, hogy írd és ne hagyd abba? 
    Előre is köszönöm a válaszaid.:)
Üdv!
Meglepő lesz: unalomból.
A személyes blogom folytatásában nem motivált semmi, ezt tényleg már csak arra tartom fel, hogy magamat szórakoztassam, dokumentálgassak történéseket és a ratyi kis írásaimat, amiket nem tudnék máshova feltenni, ide pakolom.
Ez a művészi tehetséges mondat annyira édes, istenem, köszönöm!!!! De én nem így látom. Igen, van tehetségem és tudok rajzolni, meg az íráshoz is konyítok, de közel se látom magam olyan fantasztikusnak, mint te. Egy ideje tisztában vagyok vele, hogy tudok valamit, ami úgy általában az embereknek nem annyira megy és próbálok fejlődni. Sokat írok és rengeteget rajzolok, hogy jobb legyek, de ilyen a _művészi elme_ (kac-kac), sose nyugszik.
Elég régen kezdtem bele a JAMP1-ba, szintén unalomból. ITT olvashatsz egy rövid összefoglalást a kezdetek kezdetéről.
A JAMP1 folytatását nagyon sokban Morrisnak és Palmernek köszönhetem (akik mellesleg a Bolondok Aranya megalkotói, tessék beleolvasni). Miattuk folytattam az írást, ebbe beleértve a blogregényemet is. Másrészt ott vannak az olvasóim. Vannak olyanok köztük, akik veszik a fáradtságot és megtisztelnek egy-egy kommenttel; nekem ezek jelentik a világot. A legtöbb megjegyzés után meghatódva vergődök egy darabig, legyen az pár szavas, vagy egy konkrét novella. Mikor valaki visszajelez, az belém akkora motiváció adagot fecskendez, hogy sokszor képes lennék a pillanat hevében írni egy anekdotát – ezt általában lenyelem és eltartalékolom a hosszú, komplex fejezet megírására.
___________________________________________________________________



  • Honeyeoon írta... 
    Mit szólnál a blogodra egy rajzos masterposthoz? Kis kiegészítésekkel, mikor és miért rajzoltad, ha volt indoka, vagy csak jött az ötlet mint villámcsapás, meg igazából bármi, amit mondanál róluk, kiemelhetnéd a fontosabb darabokat is akár. Engem érdekelne.

Én benne vagyok! Feltöltök pár rajzot, amit amúgy a rajzos tumblr-ön, esetleg az instagramon viszontláthattok, viszont ide írok melléjük apró megjegyzéseket, ahogy ajánlottad.




Minden évben elhiszem, hogy végigcsinálom az Inktobert és minden évben feladom pár nap után. Ez a második nap rajza volt.
---




Ez egy lassan egy éves festményem részlete, az másik cipő is egészben rajta van és a kép alján egy felborult szék lába is látszódna, ha lenne rendes fotóm róla. Az a címe mellesleg, hogy 'Hang in there'. Amolyan ironikus motiváló kép magamnak. Csúnya humorom van, tudom.

---



Ezt, kérlek szépen szintén azon a héten rajzoltam, mikor úgy öten (talán?) kiültünk a teraszra kézműves szakkörözni. A többiek is rajzolgattak, én is elővettem a vázlatfüzetem és tűfilccel lerajzoltam a fiúk házának néhány részletét. Közben szólt a zene, beszélgettünk az Élet Nagy dolgai™-ról, fogyasztottunk, stb.
---





Kapásból két firka; az elsőt azért gyártottam, mert K mentális státusza és hirtelen negatív hangulatai hasonlítanak arra, amit én élek át. Kikívánkozott.
A második abból a gondolatból született, hogy "Vajon jobban leszek valamikor?".
---



Régi pánikrohamos grafitfirka, kihúzva egy töltőtoll és sok-sok tinta segítségével. Egy alig 15 cm-es reminder magamnak. (Don't panic!)
---



Megint csak K, egy nagyjából ujj nagyságú tűfilc rajzon. Régóta megakartam örökíteni őt egy septum piercinggel meg hasonló göncökben, szóval...ez lett az eredménye.






Ééés ebbe a bejegyzésbe ennyit szántam, nagyon köszönöm a kérdéseket, ha valakinek még van, az ennek a posztnak a végébe nyugodtan hagyhat még! Csókolok mindenkit.



Címkék: , , , , , , , ,


hoppá eh,vissza