Our bench pt. 2 | Tanár!JK

 (Az AU első részét ITT olvashatod)

 A tanárihoz kapcsolt apró konyha skarlátvörösben úszott a vastag sötétítőfüggönyökön átszivárgó, bágyadtan ébredező napfénytől. A vízforraló halk búgása álmosan töltötte be a szűk teret, ami nem könnyítette meg a fáradt Mr Kiss feladatát: éber állapotban maradni. Három percig pislogott laposakat egy teafilterre, amit a háta mögötti ajtó alig hallható kattanása szakított meg. Fekete, pólószerű ruha libbent át a küszöb felett, aminek egyetlen dísze a hófehér gallérja volt, a lábakon csinos körömcipők. A nő vállig érő sötétbarna haja alól nagy szemeiben kíváncsiság csillant. Anna Books.
-          Jó reggelt – csilingelte kedvesen, mire Kiss erőltetett mosolyt rángatott nyúzott arcára.
-          Szép jó reggelt – krákogta vissza nagy nehezen (aznap akkor szólalt meg először), majd végre valahára beleejtette a filtert a pöttyös bögréjében gőzölgő vízbe.
 Odakint eleredt az eső mire lekászálódott a termébe, halkan, szemerkélve kopogott az ablakokon, amiket a reggeli köd fátyolozott áttetsző-fehérre.
 Lassan szállingózni kezdtek a diákok, mire mindenki elfoglalta a helyét, már felbukkant a meleget sejtő napkorong narancsos-rózsaszínben vibráló szegélye a földszín kertes házak mögött. Irodalomtanárunk a karórájára pillantott – ideje volt kezdeni. Dohos könyve után nyúlt (saját példány, a gyerekeké többnyire könyvtári) és semmiből előbukkanó energiával kezdett bele beszédébe, büszkén, lelkesen. Arca felragyogott, hangja tisztán zengett.

 Már három órán volt túl, kimerülten kecmergett végig az egyik folyosón (meglepően sokan köszöntek neki), hogy a kezében szorongatott ételekkel – a szendvics a sarki boltból, a narancs az arab szomszédjától volt – kijuthasson az udvaron csak ő rá váró, rozoga padra.
 Akkor is a tornateremnél vágott át; kiszűrődött a testneveléstanárok összemosódó csevegése, amit a szabadban nyüzsgő tanulók zsivaja szinte teljesen elnyomott. Kiss lerogyott az említett helyiség ablaka mellett lustálkodó padra és sóhajtozva küzdött a szendvicse műanyag csomagolásával. Maga az étel ízben nem sokban tért el a csomagolásától, kelletlenül nyammogott el rajta, miközben átnézett pár esszét, amiket aznap reggel gyűjtött be. Az idilli képet egy finom hang törte meg, a jobb oldaláról jött.
-          Azt a narancsot még megeszed? – egy húszas éveiben járó, borostás férfi könyökölt ki az ablakon, sugárzó mosollyal. Állig érő hajának a fele feje búbján kis kontyba volt fogva, pólóján Adidas logó, kezében kávéspohár – Tök rég ettem narancsot.
 A magyar habozás nélkül felé nyújtotta a gyümölcsöt, majd mikor a csak mellkasig kilátszó kollégája megköszönte, csendben biccentett neki. Hirtelen eltűnt a férfi, a fehér függönyök elnyelték a furcsán imponáló alakot, az udvar azon részére újra csend ereszkedett. Kiss undorodva dobta maga mellé a négy falatból elfogyott szendvicse alufóliáját és még mindig éhesen nyújtotta ki formás, sötét nadrágba rejtett lábait.
-          Tessék – megint felbukkant Mr Adidas a pasztell sárgára festett ablakkeretnél, megijesztve az irodalmárt – Hús meg krumpli, gondolom még ennél – szép kezében fehér kajás doboz, a párkányra nehezedve, kicsit kidőlve nyújtotta a meglepődött férfi felé.
-          Miért adod ezt nekem? – nem vette el.
-          Mert jófej vagyok – vonta meg a vállát.
-          Megsajnáltál.
-          Én, nem! – hangja őszintén csengett, úgy beszélt Kissel, mintha évek óta barátok lennének. Ezután összevont szemöldökökkel nézett végig a fiatalabbikon – Ha így nem fogadod el, akkor cseréltünk.
Ábel értetlenül nézett fel rá, a másik azonnal magyarázott.
-          A narancsot – bebökött a szoba felé – erre itt – ezúttal a kezében tartott dobozta mutatott.
Kiss pár másodpercig hezitált, de végül elvette tőle és megengedett magának egy alig észrevehető mosolyt.
-          Cseles – dünnyögte és átvette a felé lengetett műanyag villát is – Kiss vagyok, mellesleg.
 Az ablakban ácsorgó buzgón kitört volna, hogy „Igen, tudom, minden nap látlak, mindig erre jössz, had üljek melléd, kérlek, ez a pad lehetne a mi padunk, ahol együtt ehetnénk és mesélhetnél magadról, mondj el mindent, beszélj hozzám, ismerni akarlak” de csak zavartan végigsimított a nyakán és annyit mondott:
-          Jones, örülök a találkozásnak.

---

Ui.: Szeretem, ha hagytok kommenteket.
[Ezt a jobb felső sarokban lévő COMMENT(S) feliratra kattintva tehetitek meg, köszöntem.]
Eredeti sztori ITT


Címkék: ,


hoppá eh,vissza