Egypercesek a reggeli tea mellé

Apró novellák, drabblek gyűjteménye (most figyelj) a fiúkról.



Szeretem, ha hagytok kommenteket.
[Ezt a jobb felső sarokban lévő COMMENT(S) feliratra kattintva tehetitek meg, köszöntem.]
Eredeti sztori ITT

Láttam egy házat Budapesten...

Barátjától elemelt selyemszerűen eső, finom mintájú köntöse méregzölden feszül a felsőtestére, háta görbén hajlik, és ahogy könyökeivel rátámaszkodik az erkély hideg kőkorlátjára, gerince vonalát láthatóvá teszi a vékony anyag. Szemüvege nem takarja az arcát, álmosan hunyorog a hajnali hűvösbe a lustán tekergő füstfelhő függönye mögül, amit szuszogva fúj maga elé.
Mögötte, a résnyire nyitott ajtón túl halkan búg a kávéfőző. A tegnapi alsónadrágjában és pasztell sárga zoknikban ácsorog, ujjai között forgatva a cigarettát – az néha megakad az aranyszín gyűrűben, majd továbbtáncol. Percek peregnek, alig zúg el pár autó az alatt a szűk utcában. A magas fa ágai között, ami a lakóház előtt feszül, áttörnek az első, olajfestékszerű, narancs fényfoltok.
James boldog.

---

A színház pompás és valódibb az életnél


 Lehajtotta a vörös bársony bevonatú ülést és óvatosan, hogy ne gyűrje meg csinos ruháit (fekete nadrág, hófehér, kikeményített gallérú ing, méregzöld zakó, nyakában vérvörös csokornyakkendő) ült le rá, egy darabig ficergett, majd a színpadra emelte szürke szemeit. A mozgolódás, zörgő pusmogás lassan elhalt körülötte és a fények is eltompultak, míg nem elnyelte a teret a sötétség.
 Egy reflektor felvillant, az emelvény közepén csinos lány zengte sorait, K-t azonnal elnyomta az unalom. Egyre inkább lejjebb süllyedt ültében, és mikor már azon volt, hogy megadja magát, a színpadra lépett egy újabb alak. A díszletet elnyelte a függöny, a zene megszűnt, a közönség elolvadt – legalábbis K-nak. Nem tudta elszakítani a pillantását a férfiról, aki alig fél perce toppant be a színészek közé és csak a háttérben ácsorgott (bár így is magasabb volt mindenkinél). „Szólalj meg” dőlt egyre előrébb, a csokornyakkendője vészesen veszítette a torkát „Könyörgöm, szólalj meg!”.
 És a kérés beteljesült; a férfi előrébb lépett – K akkor vette észre milyen díszes jelmez van rajta, azelőtt csak gyönyörű arcát és fényes, kontyba fogott haját nézte – és szavakra nyitotta kipirosodott ajkait.
 A nézők mind K felé fordultak, értetlenül pillantgattak rá. Észre se vette, hogy míg az ismeretlen színész szavalt, ő felállt ülőhelyéről és a beszélőre bámult. Mikor rajtakapta magát, zavarában hangosan elnézést kért, és kirohant a legközelebbi ajtóhoz. Ott végül megtorpant és visszafordult a színpad felé; a férfi már nem volt rajta.


---

Olajfestmény 

Olyan, mint egy olajfestmény, amin minden apró vonás lágy, kedves, illatos. A kor nem fog rajta, a puha arcszőr alatt ott bújik az íves, gyermeki áll, hatalmas, csukott szemei alatt is csak a szemhéjait lehúzó hosszú, fényes szempillák árnyéka vetül. A szemöldökei ívesen, gondosan pihennek fölöttük. Járomcsontjai nem látszanak – helyette rózsaszín pír fut végig arca egyik felétől a másikig. Orra egyenesen indul, mintha a festő mérnöki pontossággal húzta volna meg a vonalat, majd gömbölydeden fejeződik be; alatta a szája. A szája is gyönyörű. Az ajkai vastagok – nem túlságosan, a művész mértékkel kent fel a pasztellszínből. Fényesek, enyhén elnyílnak, ahogy szuszog. Mogyoróbarna, selymes haj keretezi az arcát; hullámokban, fodrokban, kócosan. Jobb kezének ujjai óvatosan érintik a vállát, mintha szándékosan vette volna fel azt a testtartást, pedig nemrég mocorgott, azelőtt az oldalán pihent.
Felrebbentek a pillái, hunyorogva, értetlenül mért végig a habfürdő szerű takarók közül.
-          Mit bámulsz? – nyöszörögte.
-          Semmit. Fogd be és aludj vissza – azzal én is hanyattfeküdtem és magamra húztam a pokrócom.



Címkék: , ,


hoppá eh,vissza