Lazy Sunday

Rövid novella arról, hogy a srácok általában hogyan töltik a vasárnapjaikat; többnyire tompulással és rossz humorral.





LAZY SUNDAY

 Csámpásan járatta végig az ujjait a lepedőn a másik után kutatva, de pár másodpercnyi tapogatás után se találta az angol puha bőrét, esetleg a ruhája anyagát. Semmi más, csak fehér lepedő.
 Úgy elsüppedt a maga alá gyömöszölt takaróban, hogy kénytelen volt felkönyökölni ahhoz, hogy körbenézzen a szobában. Az óra az asztalon reggel kilencet mutatott, ő pedig legszívesebben középső ujjával tette volna ugyan azt, amiért megint ilyen korán felébredt. Kimászva az ágyból nagyjából magára igazította a pólóját és az alsója szélébe akasztva az egyik ujját, azt kifeszítette, majd mikor az csattanva újra az eredeti állapotába (a seggéből pedig ki) került, kicsoszogott J túlságosan világos szobájából, hogy elszürcsöljön egy túlságosan forró teát a túlságosan early bird barátja mellett. Előtte azért a hóna alá csapta a laptopját.
 J már a második kávéját itta – ezt K onnan állapította meg, hogy a mosogatóban heverészett az első kiskanál, amiről az angol rendszeresen megfeledkezett. A kávézóasztaluk szélére illesztette a bögréjét, biccentett a kanálpazarlónak, aki a kanapé végébe kuckolt be és letelepedett mellé, ölében a hűséges masinájával. Egy darabig csak gubbasztottak egymással szemben, J a tv-t bambulta, a haja kócos hullámokban az arca egyik oldalán, szemüvege maszatos, a nadrágja csálén állt rajta. K a tea filter zsinórját a mutatóujja köré csavarva az e-mailjeivel szórakozott, de hamar megunta és a képernyő helyett a barátját kezdte nézni, ahogy az már majdhogynem függőlegesen tartva reménykedik még valami után a bögréje alján.
-          Éhes vagy? – kérdezte kicsit félve K, már nem volt kedve bármihez is hozzáérni a konyhában. Szerencséjére a másik csak megrázta a fejét és közelebb kúszott hozzá.
___

-          Biztos vagy benne? Ezelőtt nem sűrűn fürödtem másokkal – bizonytalanul rángatta le a göndör tincseiről a pólót – Oké, ez nem igaz.
-          Ki volt az a pokoli jó pasi, akivel együtt lubickoltál a kádban, eh? Kinek a sebeit nézegetted a térdén az illatos vízben ázva?
-          Te voltál az te barom! – jóízűen nevetve lépett ki az alsógatyájából, ahogy J is tette – De kicsik voltunk még, ahogy a farkad is – Mutató és hüvelykujjával demonstrálta a hosszt.

 Beléptek a szűkös kádba és magukra húzták a fehér, műanyag függönyt, aminek külső felén a periodikus táblázat (köszönjük K), belső felén a zuhanyrózsából kifröcsögő vízcseppek virítottak. Álmosan ölelték át egymást a langyos gőzben, J hátán ropogtak a vízsugarak. Állig érő világos haja vizesen tapadt az arcára, barátja teste pedig az övének, így motyogtak lustán egymásnak egy darabig, amit végül Ábel szakított meg.
-          Beszélj.
-          Muszáj? – hajolt el fintorogva, tusfürdő után kutatva a kád peremén.
-          Bocsi, így nem értem.
-          Gonosz vagy. Tudod, hogy szégyellős vagyok – finom akcentussal, lassan ejtette a szavakat, miközben hozzávágta a flakont a folyamatosan mosolygó magyar szőrös mellkasának, amin a vízcseppek megállás nélkül peregtek, le a hasára, majd lejjebb és lejjebb…
-          Imádom – szája sarkában apró ráncok, gyönyörködve hallgatta, ahogy J óvatosan forgat meg minden szót a szájában, mielőtt kimondaná.
 Lomha mozdulatokkal dolgoztak, pedig az álmot már rég kimosta a fürdővíz a szemükből - J lekapta a zuhanyrózsát és K arcába fordítva azt tett erről. Ezután azonban K fürdőzött a bosszú édes örömében és a sampon bolyhos buborékjaiban, ahogy a másik férfi ujjai figyelmesen masszírozták a fejbőrét és hol előtűntek, hol pedig elnyelte őket a fekete hajrengeteg. Nem tartott sokáig, mert a göndör arra riadt fel, hogy J ujjai kicsusszannak a fürtjei közül, lesiklanak a vállán, majd a hátát átszelve a csípőjén állnak meg pihenni. Hátulról simult hozzá, keményen, kezei előrébb másztak és K tudta, hogy ott van vége.
Szó szerint beadta a derekát.
___

 Megint az ágyon fetrengtek, egyiken fehér alsónadrág, másikon ananász mintás, a pólókig még nem jutottak el.
-          Mit csináljunk ma?
-          Nemtom.
-          Egymást? – balról szemforgatás K-tól, J kuncog.
-          Most csináltuk.
-          Te mondogatod, hogy az idő relatív.
-          Mert az – lustán az asztalon heverő laptop után nyúlt, mikor Jimmy az egyik, ebben a pózban gömbölydeden feszülő ananászba harapott – Mi a szar?!
-          Többször vehetnéd kölcsön a cuccaim.
-          Ha az azzal jár, hogy picsán marsz, kösz nem – végre lehalászta a masinát és az ölébe dobta, hogy elrejtse az immáron elöl is domborodó déli gyümölcsét – Inkább nézzed a sorozatod, én meg meghúzom magam hátul.
-          Hátul?
-          Fogd már be.
 Fél óra se kellett, J kikergette a szobából a barátját, aki az első tíz percben mindent lespoilerezett neki annak ellenére, hogy soha nem látott még egy epizódot se a Bolondok Aranyából. Ábel röhögve ragadott meg egy „plarent” feliratú pólót (problémái voltak a cserepes növényekkel, pár hónap alatt elárasztotta velük a lakhelyük), amiben később a konyhapulton ücsörögve áztatta a napi második teáját.
 „Mondd J boy, kiderült már dr Mendlowitzról, hogy nő?” Pötyögte le neki üzenetben.
-          MENJ A PICSÁBA – üvöltött válaszul a lakás másik feléről J.
___

 Járt a kezei alatt a kés, lazán mozgatta a pengét, hol a húsba mártotta, hol a zöldségek ropogtak tőle. Telefonról zörgött a zene a háttérben, kicsit rekedtesen énekelte vele a szöveget, miközben a reggebédjükkel foglalkozott. Nagy rajongója volt a The Correspondentsnek, sütés-főzés közben legtöbbször az ő muzsikájuk pulzált a lakásban, ahogy akkor is; mialatt az avokádóból sebészi pontossággal kapta ki a magot, a lábai megállás nélkül járták a swing mozdulatokat.
 Ahogy elkészült, a tálakat és tányérokat ráillesztette az egyetlen ép tálcájukra és belavírozott vele a hálóba. J csak félig volt a szobában; pulcsival takart felsőteste kilógott az ablakon, szájában egy cigi, alsója gumijába betűrve a gyújtó.
-          A jó isten áldjon meg, megbeszéltük, hogy a szobában nem bagózol! – irányzottan rácsapott a rajtakapott rendőr hátsójára, majd miután nyugtázta magában, hogy a csattanás valószínűleg egy vörös tenyérfoltot hagyott maga után, levágta magát a tálca mellé és maga mellé parancsolta a másikat is.
-          Guacamole?
-          Meg pirítós, hús, csináltam hozzá… - nem fejezte be, mert J betömte a száját egy megkent pirítóssal, majd a sajátjába is begyömöszölt kettőt.
___

 Órák teltek el, J bágyadtan hallgatta, ahogy barátja lassan egyik jegyzetfüzete végére ér; ez alkalommal egy görög útjáról mesélt neki, arcán nosztalgia, szemeiben öröm. Imádta, mikor a magyart magával ragadták az emlékek és mindent, ami eszébe jutott beletűzdelt a már így is izgalomtól csöpögő írásaiba. Azt pedig különösen élvezte, ha valamit magyarul szavalt fel neki – még ha nem is értett mindent.
___

-          Nézd, egy bébi polip! – mutatott laptopja képernyőjére J, akkor már a kanapén elfolyva, hosszú lábain sötétkék nadrággal.
-          Nézd, polipos japán pornó! – vakkantott fel újra, könyökével K-t bökdösve.
-          Nézd, polipos sushi! Valamikor elmehetnénk sushizni – merengett el, szemüvege kerek lencséin késő délutáni fények villantak át.
-          Már megint tumblrön lógsz? – tette le a filcet grimaszolva a firkász. Ahogy megvakarta az orrát, véletlen fekete maszatot rajzolt az arcára.
-          „Már megint tumblrön lógsz?!” – figurázta ki J, a végét elnevette – Ja, mert nem foglalkozol velem, csak azt a szart csinálod.
-          Ez egy lista, hogy hétfőn miket kell megcsinálnom, tudod, hogy szeretem összeírni a dolgaim! – füle mögé csúsztatta a filcet, most egy színes tollal pingált – Mindjárt kész vagyok, mellesleg.
-          Mire jók a listák? – tolta le az öléből a gépet, hogy közelebb araszolhasson K-hoz és megnézze magának az A4-es lapot.

TO DO LIST
fürödj
egyél valamit reggel
bogyókat vedd be
e-mail check
Szendreinek papírok
irodában 100-kor meeting
ebédelj
Cornelnak fizess vissza
hazafele bolt (lista a füzetben)
Bunnak kaja
10 km futás
vacsorázz
írni való (lista a füzetben)
altató

-          Bun?
-          Átírhatom Jamesre – heves fejrázás J-től – A listák pedig azért jók, mert így tudom mik a teendőim, motivál, ha valamit megcsinálok róla és nap végén is nyugodtabban ülök felette, ha minden ki van pipálva. Valamiért…jobban érzem magam tőlük. Tudod.
-          Hát persze – kócolta össze a fekete tincseket, aztán felpattant és határozottan egyenesedett ki (lentről a kanapéról Ábel így még a 3 métert is kinézte belőle) – Menjünk, sétáljunk egyet, cigizhetnékem van!

 Csak pár utcahosszt jártak meg, ezalatt három szálat falt fel a parázs; kettőt J szívott el, egyet K tarhált az angoltól. Már alkonyat volt, a naplementét megint kihagyták, mert a házak, üzletek táblái és klubok lámpái miatt alig lehetett látni és K ezt nagyon nem szerette. Hiányzott neki az utazás, a szabadon végignézett napfelkelték és naplementék, a növények, a színek, az a sok „más”.
 Ezen gondolkodva mélyesztette kezeit a zsebeibe – J keze követte az egyiket, erre felriadva csöppent vissza a hűvös, londoni valóságba. Jimmy dohányszagú ujjai, a város moraja, a szex shop villódzó neonlámpái; ezek az apró dolgok voltak neki most az utazásai. Erdők helyett a konyha ablakában ülő virágaik, a tarka, antik berendezés a lakásukban, J itt-ott elhagyott vackai. Ez volt számára a más.
___

 Minden vasárnap este elkezdenek egy újabb filmet és minden vasárnap este egymásba gabalyodva hagyják ki a végét.
___
-          Kicsit éhes vagyok.
-          Ja, én is. Rendeljünk valamit?
-          Pizza? Burger? – nadrág nélkül mászott el a telefonjáig, akkor annak a fénye csillant vissza a szemüvegéről, kéken, hidegen.
-          Ilyen sorrendben – nyögte ki fáradtan, ahogy elnyúlt az óriási mandalával díszített pokrócon, majd két precíz mozdulattal maga köré csavarta azt.
-          Azt mondták húsz perc és itt lesz a kaja, ez tudod mit jelent? – vonta fel a szemöldökét J.

-          Jajj, nemár! 

Címkék: , , ,


hoppá eh,vissza