Ez most komolyra sikerült

Egy ideje érlelődött bennem egy ilyen sóhajtásnyi gondolatmenet; elég paradoxon ez az egész, mert vannak kisebb-nagyobb bajaim, amik nyálat fröcsögően ordítanak majd az ellen, amit most itt össze hebegek nektek, de azt hiszem jobb, ha hagyom kicsorogni ezeket a márványosan egymással elkeveredő, senki által nem igényelt képeket, hátha segít nekem vagy valakinek azok közül, aki végigtáncol ezen a hajnali sanzonon.




Jó ideje kopogtatja a koponyámat egy kérdés (általában ugyan azon a helyen, mert a migrénem mindig egy pontból kezd el kiterjedni), ami a következő; Mi értelme itt lennem?
Sajnos a problémáim olyan súllyal horpasztják a mellkasom, hogy az lassan elviselhetetlen, és ha nem tudom hamarosan lerángatni, letépni magamról, kikaparni onnan bentről őket, az csúnyán is végződhet – tapasztalatokból leszűrve. Őszintén szólva, rémisztő a koncepció, máris kifejtem;
Rengeteget gondolkozom – fölöslegesen és én ezzel tisztában vagyok. Ezt nem tudom kontrollálni, régen ment, ma már nagyon nehéz, félúton elfáradok, és a kormányt átveszi A Másik Kapitány, aki önszántából és gyomorból kacagva irányítja a hajót a viharba, hátha az őrült habok szétcincálják az amúgy is rozoga, korhadtan málló deszkákat. Nagy seggfej az az alak, tudom.
Folyamatos harcban vagyok ezzel az oldalammal, mert én alapjáraton az „engedd el” elv szerint élek. Valami káros hatással van rád, fájdalmat okoz, egy bizonyos hely lassan tönkretesz, a közeged lehúz, satöbbi?
Engedd el a gecibe.
Persze ez nem mindig kivitelezhető, de a legtöbbször meg tudod tenni, csak át kell lépned a téged puhán körbeölelő, langymeleg komfortzónád határát. A kalandok mindig a túloldalon kezdődnek, meg hát, a legtöbb parádés sztori ijesztően indul.


Egy sütés nélküli, gluténmentes recept hozzávalói, hogy az életed egy abszintzöld illatú piece of cake legyen;


-           Az élet kurva rövid és rémisztően gyorsan pereg, néha állj meg és nézz körbe,
-          Ha már ott vagy, sasszézz hátra kettőt, guggolj le, dönts el a fejed; nézd meg a dolgokat más perspektívából,
-          Értékeld az apró dolgokat, vedd észre a szépet a téged körüllengő tényezőkben,
-          Ne csak nézz, láss is!
-          Merj gondolkodni! (ezt a felvilágosodásból loptam, shame on me),
-          Légy nyitott; ha nem is vagy érdekelt egy témában, tanulni és tapasztalni jó,
-          Tedd meg; ha nem is jön össze, egy élménnyel több,
-          Az első mindig te vagy,
-          Ne másokért tedd meg, hanem magadért,
-          A legtöbb problémát eltudod és el is kell engedned,
-          Ne viszonyíts másokhoz! Ez te vagy, ez a te életed,
-          Tiszteld magad; tudd mikor érdemelsz jobbat,


Tudjátok mi segített még nekem sokat?
Punnany szövegek.
Párat bemásolok, a bandát hallgatni pedig szabad!


„Keresd, amivel teremtesz, ne azt, amivel ölsz.
Vége van, nem bírom, elég volt, ennyi.
Nem engedek a búnak hagyom továbbmenni.
Ha a káosz beszippant, ne vedd fel,
ahogy jött úgy majd megy, gyerünk lazán, engedd el.
Ha az utolsókat rúgom majd, nem adom fel,
 mert a paráimat tudatosan engedgetem el.
 Most ne a kéz fel, csak, fogd fel ésszel,
ha szarral dobálózol, azzal semmit nem érsz el.”


„Jövőtől félni sok embert gátol
Hős vagy áldozat éli magától
Létezik erő, példaérték
Lépten-nyomon a bátor
Gyerünk, nézz szét
Ahol nem halt ki még a jóindulat
Ott esély van arra, hogy jól indulhat
Benned is rejtőzik valahol egy hős
Próbáld ki, te vagy a felelős”


„Úgy hozta a természet,
ne csak félig nézd az egészet
Más kor, más osztály,
azt osszad, amit hoztál”


„Élvezd, amíg van még mit, mintha ez a perc lenne az utolsó,
Nem attól haladsz előre, ha össze-vissza futkosol.
Palota vagy piszkos ól,
Az biztos: minden úr szereti a nőket,
Hát szeress te is Biztos Úr!
Tiszta sor: Az élet téged igazol,
Senki nem bánt, ha járod utad öröm-ittasul.
Élvezd, hogyha rád tör a lámpaláz,
Semmi sem bonyolult annyira, hogy ráparázz.
Nyáron-télen a népem szolgálom és védem,
Neked én vagyok, nekem te vagy a testvérem.
Élvezd, még ha fáj is minden egyes frázis,
A külvilág csak színfalak, szívedben a bázis.
Élvezd...
Hisz ugyanúgy mindenki téveszt,
Tapasztalatod majd később pont ezért lesz,
Ne vedd magad komolyan, okosítás hiába van,
Az én világomban vakot vezet a világtalan.
Élvezd...
Hogyha rontottál tanulhatsz belőle,
Ilyenkor nincs más hátra, mint előre.
A rosszat jó követ, nem lesz folyton nehézség,
Nem baj, ha nem sportolsz, lehet fél egészség,
Élvezd az életnek minden egyes percét,
Megérdemled az időt, hogy tartalmasan teljék.
Élvezd a napsütést, hogy éppen nem esik,
Élvezd a munkát, tudod, hogy az nemesít,
Élvezd, hogy valamihez tisztán jutsz hozzá,
Így nem kell aggódnod, hogy jön a jakobinus-puttonyszáj.
Ha beborul az ég, és jön a jégeső,
Mosolyogva dobjál be te is velünk egy jäger-sört.”
_______________

A végére pedig, ha megengeditek, szeretnék egy rövid üzenetet hagyni szerény személyemnek. Semmi sablon, semmi macera, csak kicsit elbeszélgetek a fejemmel, hátha hatni tudok magamra.


Figyelj, ezt az egészet most geci nehéz lesz szavakba formázni; ezt te tudod a legjobban, mert te szenvedsz most itt a laptop előtt.
A jelenlegi és a korábbi éned között olyan éles kontraszt van, szinte kicsordul az ujjam vére, ahogy a betűket koptatom. Ismerős érzés? Tudom. Hülye voltál. Mind a hat alkalommal.
Hogy érzed magad?
Ezt úgy kérdezem, mintha nem tudnám – Boldog vagy.
Mikor érezted ezt utoljára? Nagyon régen, igen, kurva rég volt. És mindehhez annyi kellett, hogy egy nevetségesen hosszú idő után elengedj pár dolgot. Embereket, álomfoszlányokat, dohszagú, eltorzult emlékképeket. Annyira baszott nehezek voltak, istenem, szörnyen! De megtetted és ez a lényeg, mert most…állj fel, igen baszki, állj fel és néz végig magadon;
A lábaiddal az elmúlt néhány hét alatt nagyobb távot tudtál megtenni, mint azt valaha gondoltad volna.
Ilyen jóízűen talán évek óta nem ettél, nem, nem ételeket; az életet. Markold csak azt a kanalat.
Igen a kezeid még remegnek, de ez nem fog azonnal megszűnni (legalább jobb a Jazz Hands-ed!). Hány embert érintettél meg, mennyi mindent fogtál, ragadtál meg.
Például magadat. El ne ereszd.
A nyakad. Emlékszel, mikor köré fonódtak azok a száraz ujjak és te alig kaptál levegőt? Csúnya illúzió volt, szerintem is. Azóta ezek csökkentek, ébren már nem érnek utol.
A szád, a torkod, a gyomrod.
A szemeid, azok a szemek! Nézz, bambulj, pásztázz, figyelj, láss, szemlélj, hiszen imádod csinálni őket!
És a fejed, a koponyád, minden, ami odabent van! Mindig is kaotikus volt a berendezésed, emiatt ne aggódj; néha azért takaríts, hiszen a masszív kosz miatt volt sokszor baj a végén.
Szedd össze magad! Kemény vagy, mint a kád széle és ezt te is tudod. Ők is tudják. Ne hagyd őket cserben.
Ne hagyd magad cserben. Kérlek.



Ui.: Elkezdtem a #100HappyDays Challenget, mindenkinek ajánlom! 


Címkék: , ,


hoppá eh,vissza