The Mystery of The Jones Residence 1

Novella sorozat, ahol a két jómadár a 'középkorban' billeg: James nemes, Ábel kevésbé.




 Az angol köznemesek (angolosan „gentry”k) élete merőben eltért a magyar dzsentrikétől; ők nyugodtan szórhatták a pénzük, hiszen volt a ropogós bankókból bőven, bármikor megengedhettek maguknak egy tengerentúli utazást, belvárosi és vidéki házuk is volt – Nem is akármilyen! – A luxuscikkek pedig maguktól értetődőek voltak számukra. Legtöbben a könnyűiparba fektették a tőkéiket, de voltak, akiknek a birkatenyésztés biztosított komoly financiális hátteret.
 A Jones volt az egyik legismertebb név ezen a területen. A fiatal James George Jones jövője és vagyona előre be (Beee? Értitek, bárányok.) volt biztosítva – ettől eltekintve se lett volna nagy galibában, mert a huszonnégy éves dél-angliai fiatalnak különösen jó érzéke volt a pénz kezeléséhez - amikor nem elmulatta azt.
 Apját teljesen elnyelték a számok, alig látta őt, hiszen az idősebbik George a vidéki rezidenciájukban élt és rá se hederített nejére és fiára (talán jobb is volt így), míg ő és édesanyja, Betty a főváros meg nem szűnő zajába menekültek. Ketten éltek a London ködében megbújó takaros és meglepően tágas házban francia szakácsukkal és magyar inasukkal – hétfőn, szerdán és pénteken takarító nő is látogatta őket.
 Való igaz, Jimmy is szerette a számokat bűvölni, de őt soha nem rántotta magával a munka, mi több, komoly szociális életet épített ki magának, szerteágazó kapcsolatokkal. Jimmy fiatal volt, csinos és közkedvelt, ennek ellenére kerülte a nőket és a hideg rázta, mikor barátai nősülésről kérdezték.
 Egy márciusi napon meglepően meleg, lágyan cirógató fényben úszó reggelre virradtak Jonesék. Betty már korán egy városi barátnőjével csacsogott a szalonban – szintén dzsentri. Amélie jókedvűen sürgött-forgott a gondosan berendezett, pasztellszínekben díszelgő konyhában, míg Kiss, az elegánsan slampos, ám nagyon szorgos inas – aki inkább cselédként funkcionált, mint a két fős személyzet főnökeként – azon a reggel, mint általában Jimmy szobájában segítkezett az üde angol reggeli teendőiben.
-          Ma a fiúkkal az Enigmába ülünk be, roppant fontos megbeszélést tartunk, kérem, valami extravagáns szettet állítson össze az alkalomra – ha lehet.
-          Természetesen, uram. Pezsgőszín, vagy burgundi nyakkendőt készítsek ki?
-          Maga szerint?
-          A szelíd személyiségéhez jobban passzolna a pezsgő, azt hiszem. …Uram.
-          Akkor legyen az! – kászálódott ki a robusztus ágy hatalmas dunyhái közül Jimmy – Fürdővíz?
-          Melegen várja, uram – hosszú ujjaival a fürdőszoba felé terelte a nála húsz centivel magasabb férfit.
-          Csodálatos, köszönöm! – nem zavartatva magát dobálta le ruhadarabjait, amiket Kiss folyamatosan szedett össze utána.
-          Valamit tehetek még magáért, uram? – Jimmy megállt a kád mellett, az inas felé fordult és lassan, kajánul mosolyogva annak csupasz tenyerébe helyezte a hófehér alsónadrágját, amit Kiss rezzenéstelen arccal a karján lógó ruha halom tetejére fektetett.
-          Igen, kérem, igyon meg helyettem egy teát, úgy látom tegnap se aludt egy percet sem. Menjen! – hessegette el, akkor már a kádban könyökölve a nyúzott arcú magyart, aki hálásan bólintva oldalazott ki a fürdőszobából.
  Kiss még egy másodpercre visszapillantott az ajtórésen keresztül, hogy lássa, ahogy Jimmy a szájába csúsztat egy szál cigarettát és meggyújtva azt, a kád szélének támasztva széles hátát mered a plafonról lelógó, cizellált csillárra. Minden reggel így tett és ezt az inas minden alkalommal végignézte.


---

Az eredeti történetet ITT tudjátok olvasni.
Megjegyzéseket a jobb felső sarokban kacérkodó COMMENT(S) feliratra kattintva hagyhattok.
Ehhez hasonló collab novellát ITT tudtok elfalatozni.
Második rész; ITT

Címkék: ,


hoppá eh,vissza