The Mystery of The Jones Residence 1


Novella sorozat, ahol a két jómadár a 'középkorban' billeg: James nemes, Kiss kevésbé.




 Az angol köznemesek (angolosan „gentry”k) élete merőben eltért a magyar dzsentrikétől; ők nyugodtan szórhatták a pénzük, hiszen volt a ropogós bankókból bőven, bármikor megengedhettek maguknak egy tengerentúli utazást, belvárosi, valamint vidéki házuk is volt – Nem is akármilyen! – A luxuscikkek pedig maguktól értetődőek voltak számukra. Legtöbben a könnyűiparba fektették a tőkéiket, de voltak, akiknek a birkatenyésztés biztosított komoly financiális hátteret.
 A Jones volt az egyik legismertebb név ezen a területen. A fiatal James George Jones jövője és vagyona előre be volt biztosítva – ettől eltekintve se lett volna nagy galibában, mert a huszonnégy éves dél-angliai fiatalnak különösen jó érzéke volt a pénz kezeléséhez - amikor nem elmulatta azt.
 Apját teljesen elnyelték a számok, alig látta őt, hiszen az idősebbik George a vidéki rezidenciájukban élt és rá se hederített nejére és fiára (talán jobb is volt így), míg ő és édesanyja, Betty, a főváros meg nem szűnő zajába menekültek. Ketten éltek a London ködében megbújó takaros és meglepően tágas házban francia szakácsukkal és magyar inasukkal – hétfőn, szerdán és pénteken takarító nő is látogatta őket.
 Való igaz, Jimmy is szerette a számokat bűvölni, de őt soha nem rántotta magával a munka, mi több, komoly szociális életet épített ki magának, szerteágazó kapcsolatokkal. Jimmy fiatal volt, csinos és közkedvelt, ennek ellenére kerülte a nőket és a hideg rázta, mikor barátai nősülésről kérdezték.
 Egy márciusi napon meglepően meleg, lágyan cirógató fényben úszó reggelre virradtak Jonesék. Betty már korán egy városi barátnőjével csacsogott a szalonban – a hölgy szintén dzsentri. Amélie jókedvűen sürgött-forgott a gondosan berendezett, pasztellszínekben díszelgő konyhában, míg Kiss, az elegánsan slampos, ám nagyon szorgos inas – aki inkább cselédként funkcionált, mint a két fős személyzet főnökeként – azon a reggel, mint általában Jimmy szobájában segítkezett az üde angol reggeli teendőiben.
-          Ma a fiúkkal az Enigmába ülünk be, roppant fontos megbeszélést tartunk, kérem, valami extravagáns szettet állítson össze az alkalomra – ha lehet.
-          Természetesen, uram. Pezsgőszín, vagy burgundi nyakkendőt készítsek ki?
-          Maga szerint?
-          A szelíd személyiségéhez jobban passzolna a pezsgő, azt hiszem. …Uram.
-          Akkor legyen az! – kászálódott ki a robusztus ágy hatalmas dunyhái közül Jimmy – Fürdővíz?
-          Melegen várja, uram – hosszú ujjaival a fürdőszoba felé terelte a nála húsz centivel magasabb férfit.
-          Csodálatos, köszönöm! – nem zavartatva magát dobálta le ruhadarabjait, amiket Kiss folyamatosan szedett össze utána.
-          Valamit tehetek még magáért, uram? – Jimmy megállt a kád mellett, az inas felé fordult és lassan, kajánul mosolyogva annak csupasz tenyerébe helyezte a hófehér alsónadrágját, amit Kiss rezzenéstelen arccal a karján lógó ruha halom tetejére fektetett.
-          Igen, kérem, igyon meg helyettem egy teát, úgy látom tegnap se aludt egy percet sem. Menjen! – hessegette el, akkor már a kádban könyökölve a nyúzott arcú magyart, aki hálásan bólintva oldalazott ki a fürdőszobából.
  Kiss még egy másodpercre visszapillantott az ajtórésen keresztül, hogy lássa, ahogy Jimmy a szájába csúsztat egy szál cigarettát és meggyújtva azt, a kád szélének támasztva széles hátát mered a plafonról lelógó, cizellált csillárra. Minden reggel így tett és ezt az inas minden alkalommal végignézte.


---

Az eredeti történetet ITT tudjátok olvasni.
Megjegyzéseket a jobb felső sarokban kacérkodó COMMENT(S) feliratra kattintva hagyhattok.
Ehhez hasonló collab novellát ITT tudtok elfalatozni.
Második rész; ITT

Megjegyzések

  1. egészségtelen szívdobogást kapok az ilyen AUktól komolyan
    a twitterre kitett reakciót ismételgethetem, csodálatos hogyan tudsz úgy írni, mintha egy könyvet olvasnék (ez egy jel), látom magam előtt az összes kis szoknyát meg bongyor hajat meg öltönyöket meg teáspoharakat ÉS OLYAN SZÉP i never knew i needed more of this in my life

    VálaszTörlés
  2. minnie // p; Omg, stop, a szívem!
    Köszönöm, hogy ezt leírtad, meg amit leírtál, hát lyézus haja! Tudod hogy kell megolvasztani engem. (Annyira örülök, hogy rád is ilyen hatással vannak ezek a drága, ódon idők.)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Transz* fun; hogyan ne halj meg nyáron

egy nagyon komoly cikk az extrovertáltakról