Our bench pt. 1 | Tanár!JK

 Az összes tekintet rászegeződött a tanáriban. Szúrósan nézték legújabb kollégájukat, aki ügyet se vetve a sugdolózásokra és a bíráló pillantásokra lépett ki a hideg neonfénybe. Megigazította kopott zakóját, ráfogott a kezében szorongatott papírkötegre és elindult a százhatos terem felé. Új cipője gumitalpa csikorgott a folyosó padlóján, ahogy a megfelelő számlapot keresve sétált végig a szekrények között.
 Mielőtt lenyomta volna a kilincset, még utoljára megnézte magát az egyik vitrin üveglapjában. Hosszú ujjaival beletúrt fekete göndör hajába, ami kócosan kunkorodott a szélrózsa minden irányába, de az pillanatokon belül ugyan úgy visszaomlott a homlokába. Benyitott a terembe, ahol a diákok már többé-kevésbé a helyükön ülve csevegtek, a reggelinek hozott maradékaikat majszolták, vagy az új tanárra várva meredtek maguk elé. Szürke szemeivel végigpásztázta a gyerekeket, akik a megjelenésére mind elhallgattak.
-          Jó reggelt – dobta le a táskáját és a kezében cipelt papírokat a tanári asztalra, majd a sarkára ült annak, és lazán keresztbe tette a lábait. A futócipői egyáltalán nem mentek a slamposan elegáns öltözékéhez, amin páran kuncogni kezdtek a hátsó sorban – Ábel Kiss vagyok, az új irodalomtanár, örülök a találkozásnak! – előhúzta a termoszát egy bögrével együtt, és nem zavartatva magát, töltött magának az erős illatű gyümölcsteából – Heti három óra gyönyör velem, remélem élvezni fogjátok – itt a jókedvű lányok felé pillantott, akik nem csak a cipőkön, de a korai teadélutánon is kacarásztak, mire azoknak az arcukra fagyott a mosoly.
-          Hívjatok Mr Kissnek, vagy Mr K-nek, ha valakinek nem menne a kiejtése – szürcsölve cserélte fel a lábait, aztán az egyik tizenöt éves forma fiú felé fordult – Te! Igen, mesélj, te ki vagy?

 Miután kicsöngettek, hátára kapva a fekete táskát baktatott ki a teremből. A gyerekek pusmogva, őt bámulva várták, amíg eltávolodik. Szívott egyet az orrán. Nem volt kedve visszamenni az idős, keserű képű tanárok közé, akiknek a legnagyobb örömük a héten az ő felbukkanásának kibeszélése volt. Nyomorult mind. Magában szitkozódva rótta a folyosókat, míg a hátsó kijárathoz nem ért. Elsietett a tornaterem előtt és kilépve az udvarra felsóhajtott. Ledobta magát, és fittyet hányva az ablakból leskelődő emberekre hanyatt feküdt a puha pázsiton. Lehunyt szemekkel, lassan szuszogott.
 Úgy érezte figyelik. Hirtelen kinyitotta a szemeit és körbenézett. Mikor senkit nem látott a közelben, megnyugodva az oldalára fordult. Még négy óra és azt csinál, amit akar.
 Jimmy a madzagra erősített sípját pörgetve kóválygott a futópálya körül, dudorászva, mint minden reggel, mikor nem volt első órája. Ő volt a legfiatalabb az egész tanári karban a huszonnégy évével – egészen addig a napig. Átvágott az izomlazító szagban úszó tornatermen és jókedvűen a hátsó kijárat felé vette az irányt, de mikor meglátta a tőle pár méterre elsuhanó fiatal férfit, megdermedt. Némán figyelte, ahogy a másik ruganyos léptekkel a friss levegőre siet. Végignézte, ahogy leül a földre és minden szó nélkül elfekszik.
-          Készüljön James, tíz perc és jönnek a lányok! – lépett mögé egy ősz szakállú ember.
-          Tudom, mindjárt bemegyek! – oda se nézett a másik testnevelés tanárra, nem tudta levenni a szemeit a fáradt arcról. Végigsimított világosbarna haján, majd újra pörgetni kezdte a sípot az ujján – Mondd, Thomas, felvettek egy új tanárt?
-          Fel, valami fiatal idiótát, mindenki róla beszél – észrevette az emlegetett alakot a fűben és fejcsóválva mutatott felé – Nézd meg, mit csinál ez? Én mondom, nem normális.
 Jimmy még mindig a karikás szemeket és az erős arccsontokat nézte.
-          Nekem tetszik – mondta mosolyogva.

 A sápadt férfi szemei felpattantak és körbekémlelték az udvart. Ugyan abban a pillanatban Jimmy ijedtében fejbe vágta magát a síppal. Az ismeretlen jeges tekintetétől kirázta a hideg. Gyorsan bebújt az ajtófélfa mögé.
 Majd' kiugrott a szíve.



---

Az eredeti sztorit ITT tudod olvasni
>>> Our Bench 2

Címkék: ,


hoppá eh,vissza